Kicsoda Seth? - Sethről általában

Jane Roberts a New York állambeli Saratoga Springsben nevelkedett, itt végezte el a Skidmore Egyetemet, s egy New York állambeli kisvárosban, Elmirában élt, egy művészeti galériában dolgozott, és szabad idejében írással foglalkozott. 

Novelláit, verseit kis példányszámú folyóiratok közölték, még kötete is megjelent. A szellemvilág nemhogy nem érdekelte, nem is hitt benne. Következésképp álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy szép őszi napon médiummá válik, és épp őrajta keresztül szólal meg a nem ismert tartománnyal való emberi kapcsolat történetének egyik legrokonszenvesebb szellemegyénisége. 
A szellem Sethnek nevezte magát, és Jane testét használta közlései eszközéül. Kapcsolatuk körülbelül húsz esztendőn át tartott, egészen Jane Roberts 1984-ben bekövetkezett haláláig. Az asszony kezdetben természetesen hitetlenül, sőt rémülten észlelte paranormális képességét, és módszeresen, tudományos igénnyel igyekezett elemezni, rendszerezni mindazt, ami vele történik.

Jane Roberts (1929-1984) médium akin keresztül Seth megnyilatkozott

„Le lehetne szögezni: Seth vagy a tudattalanban megszületett dramatizáció, vagy független személyiség. Én a magam részéről nem látom be, miért mondana ellent egymásnak a kettő.”
- Jane Roberts (Seth könyve) -

Seth közléseit Jane férje, Robert Butts festőművész jegyezte le, és a Seth-szövegek alapján több kötet is megjelent.  A szellemvilággal való kapcsolattal foglalkozó szakirodalom azt tartja Seth tanításairól, hogy a hasonló eredetű közlések közül a legérthetőbbek, legvilágosabbak. Seth bölcsességről és mélyreható pszichológiai tudásról tanúskodó szavai az emberiséget évezredek óta foglalkoztató, nagy témákról szólnak; magyarázatot adnak a teremtés, az élet, a halál, az egészség és betegség, a bűn és az igazság, a lélek halhatatlansága, a reinkarnáció, a vallás, a tudomány, a háború, az erőszak, a félelem, a szeretet kérdéseire.

Jane Roberts -Seth könyve
 A lélek örök érvényessége:
http://mek.oszk.hu/00100/00120/00120.pdf

Kicsoda Seth? Saját meghatározása szerint energia személyiség lényeg, aki már nem összpontosul fizikai formában. Gondolhatsz rá úgy, mint egy időn és téren kívül lakozó intelligenciára. 1963-ban mutatkozott be Jane Roberts írónak és író/festőművész férjének, Robert F. Buttsnak, amikor Ouija-táblával (ejtsd: víja-táblával) kísérleteztek Jane egyik könyvéhez.

A kísérlet indíttatását Jane Roberts egy különös pszichés tapasztalata adta, melynek során automatikus írással megalkotta A fizikai univerzum mint ideakonstrukció kéziratát. Mint Seth később elmondta, ez az élmény volt az ő első formális kapcsolatfelvétele.

A szokatlan élmény hatására Jane és Rob elhatározták, hogy kísérletsorozatba kezdenek az érzékfeletti érzékelés terén, s hogy Jane könyvet ír majd kísérleteik eredményéről. Bár tervbe vették a könyvhöz a Ouja-tábla kipróbálását, egyikük sem érdeklődött igazán az ilyesfajta kommunikáció iránt, s meglehetősen készületlenül érte őket Seth bemutatkozása.

Robert F. Butts festménye Sethrõl, egy 1968-as víziója nyomán

„Meglepődtünk, hogy a tábla működik a kedvünkért. Én azt gondoltam: milyen nevetséges, két felnőtt ember bámulja a mutatót, amint betűről betűre mozog a táblán: nem is nagyon vettük az egészet komolyan” – írta Jane a Seth megszólalban. „Már csak azért sem, mert természetesen egyikünk sem hitt igazán a halál utáni életben – olyanban pedig végképp nem, ahonnan tudatosan kommunikálni lehet.”

Az idő múlásával azonban, tekintettel az anyag minőségére, amit a táblán kaptak, Rob és Jane aggodalma alábbhagyott valamelyest, s Jane ekkor megengedte, hogy Seth rajta keresztül beszéljen a nehézkesebb Ouija-tábla helyett, míg ő transzban van. A tizennegyedik ülésen elmélyült Jane transzhangja, s hamarosan kibontakozott a Seth-személyiség. Jane így írt erről:

„A Rob és Seth közötti párbeszéd előrehaladtával Rob mindinkább megszokta a hangot, és mind jobban érezte magát; elméjében nem maradt kétség afelől, hogy Seth az Seth: egy teljesen független és különálló személyiség.

Rob a hangból, a gesztusokból és a viselkedésből azt a benyomást szerezte, hogy egy energikus, művelt úrral áll szemben, aki a ’régi iskolához’ tartozik, talán a hatvanas éveiben járhat, rendkívül intelligens, de tisztában van saját különcségeivel: egy férfi, akinek igen fejlett, bár kissé régimódi humorérzéke van.”

Ettől függetlenül továbbra sem hagytak fel a szkepticizmussal. Az első néhány évben számos kísérletet végeztek Seth tesztelésére. Ezekről Jane Roberts a Seth megszólal című könyvben számolt be részletesebben.

Jane Roberts -Seth megszólal:
http://mek.oszk.hu/00100/00121/00121.pdf

Az üléseken – ahogy a Sethtel való találkozókat nevezték – Rob jegyezte le Seth szavait. Együttműködésük vezetett el a majdnem 1800 üléshez, melyeket több mint húsz éven át, Jane 1984-ben bekövetkező haláláig tartottak. Seth rendszerint „entitásnevükön” nevezte kettőjüket: Jane-t Ruburtként, Robot Josephként említette.

Seth bizonyos üléseket kifejezetten könyvanyagnak diktált, s így születtek meg a Seth-könyvek. Más szövegek személyes jellegűek: Jane és Rob vagy mások magánügyeit taglalják. Ezek kiadása jelenleg folyamatban van (angolul). Ott vannak még az ESP-ülések: azok a Seth-szövegek, melyeket Jane hetente tartott ESP-óráin [*] mondott el Seth. Az ESP-üléseket nem Rob jegyezte le: magnóra vették őket, s a felvétel alapján valamelyik hallgató később legépelte a szövegüket. Ezek nagy része máig kiadatlan.

Az ülések összességére rendszerint „a Seth-anyag” gyűjtőnéven utalnak (bár létezik egy külön ilyen című – „The Seth material” – könyv is, amit Jane Roberts írt a kezdeti időszakról; ez Seth megszólal címmel jelent meg magyarul)
(forrás:http://seth.hu)

 Kapcsolódó írás:
Jane Roberts magasabb dimenzióbeli kapcsolata Seth elmagyarázza a halál utáni életünket:
http://dszilvia.blogspot.com/2018/07/jane-roberts-magasabb-dimenziobeli.html

  Seth beszél- videó
forrás:We Plants Are Happy Plants

A macskák megvédik otthonunkat az ártó szellemektől és jó hangulatot teremtenek!

A macskák aurája képes megvédeni családunkat és lakásunkat a negatív energiáktól, ezért ha egy cicus hozzásimul a lábadhoz, nem csak azért teszi, mert esetleg éhes, hanem mert így véd meg a rossz szellemektől, hatásoktól.

Fotó: Pixabay.com

Aki megszabadul egy macskától, az a pozitív energiákról is lemond. Ha ezt nem akarjuk, akkor gondoskodjunk a cicusról, aki megvédi hajlékunkat a rossz dolgoktól. Az is fontos, hogy ha elköltözünk egy idegen lakásba, szerezzünk be egy cicát, mert az elűzi az ártalmas erőket.

A macskadorombolás is jó hatással van az egészségünkre, kiemelten a csontokra, hiszen a 25 Hz-es hanghatás gyógyító energiákat tartalmaz.

Kapcsolódó írás:
A macska dorombolás csodálatos gyógyító ereje 
 https://dszilvia.blogspot.com/2016/05/a-macska-dorombolas-csodalatos-gyogyito.html


Ha a macska egy rossz szellem jelenlétét érzékeli a lakásban, akkor elkezdi követni azt, hogy kiderítse annak szándékát, majd elűzi. Az is annak a jele, hogy rossz szellem tartózkodik a lakásban, ha a macska egy bizonyos pontot folyamatosan fixál. Ha a dorombolónak sikerült azonosítani a szellemet, akkor el is űzi, hiszen ezek a rossz erők nagyon tartanak a macskáktól.

Jó hír, hogy a macskák az átkoktól is megvédenek, így ha azt gondoljuk, hogy valaki átkokat akar ránk szórni, vegyük ölünkbe a cicánkat, így a rontás nem fog célba érni, mert a négylábú szőrgombóc aurája kivédi azt.

Az oroszok, ha új lakásba költöznek, előbb mindig egy macskát engednek be, így ha a házba laktak és maradtak ártó szellemek, a macska elűzi azokat, de egy új építésű lakás esetében pozitív energiákkal tölti fel a szobákat.

Kutatások bizonyították azt, hogy a macskatartók egészségesebbek, mivel az állatok jelenlétében csökken a stressz, az idegesség, az ingerlékenység.

A macskák színe meghatározza a mágikus erejüket is, illetve vannak bizonyos típusok, amelyek egy bizonyos típusú szellemet, ártó energiát képesek elűzni.

Fekete macska: nem kell félni tőle, sőt a fekete macska űzi el leghatásosabban a negatív energiákat.

Vörös macska: ez a cica a Nap és a yang energiáit hordozza. Bőséget, jólétet hoz az életünkbe.

Szürke macska: szeretetet, szerelmet, boldogságot és szerencsét hoz.

Fehér macska: gyógyító hatással rendelkezik, megszabadít a stressztől és pozitív energiával tölti fel szervezetünket.

Sziámi macska: hosszú életünk lesz, de a siker sem kerül majd el.

Három színű macska: ő a macskák királynője, szerencsét, harmóniát, bőséget hoz a ház lakóira.

Két színű macska: a hagyományok szerint ez a cicus segít bevonzani a barátságot és bölcsességet.

Cirmos macska: a nők hosszú életűek lesznek általa.

Barnás, aranysárgás színű macska: a Nap energiát hozza el otthonunkba.

Csíkos macska: megszabadít a kellemetlen helyzetektől, érzésektől, szerencsét hoz.

(forrás:filantropikum.com)


forrás:Adam Ellis- videó

Dalai Láma: Egyre nagyobb a házunk, s egyre kisebb családunk van...

"Egyre nagyobb házunk, s egyre kisebb családunk van

Kényelmesebben élünk, s kevesebb időnk van

Több végzettség, s kevesebb józanész

Több tudás, s kevesebb helyes döntés

Több szakértő, s kevesebb megoldás

Több gyógyszer, s kevesebb egészség

Mi már hatalmas távolságokat tettünk meg a Holdig és vissza, és képtelenek vagyunk átmenni a

szomszédba egy teára

Hatalmas számítógép-rendszereink vannak, és egyre kevesebbet beszélgetünk egymással

Megnyertük a mennyiséget, s elvesztettük a minőséget

Gyors éttermekbe járunk, s lassan emésztünk

Egyre több hatalmunk van, s egyre alacsonyabb a morál

Egyre több a jövedelem, és egyre több a szegény

Túl sok ablakot nyitottunk a világra, s egyet sem önmagunk, s egymás felé."

Dalai Lama

A Dalai Láma - videó

"Ebben a különleges dokumentumfilmben nyomon követhetjük a Dalai Láma életét. A karizmatikus vallási vezető betekintést enged mindennapi életébe, hogyan telik egy napja a reggeli imától az imádkozások és az étkezések hosszú során át egészen a hívekkel való találkozásig."

Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek!

“Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! 

(Zen bölcsesség)

Az életben a legnagyobb fájdalmat és nehézséget talán az elengedés jelenti. Birtokolni akarunk másokat, a sajátunknak tekintjük őket, összetévesztjük a szeretetet a ragaszkodással. A nyugati kultúra a halált tragédiaként fogja fel, míg távoli, keleti országokban úgy vélik, az elhunyt egy másik dimenzióba vándorol.

Amikor elveszítünk valakit, gyászfolyamaton megyünk végig. Tagadás – düh – alkudozás – depresszió – belenyugvás. A gyász öt stádiuma, melyet Elisabeth Kübler-Ross svájci származású pszichiáter írt le először 1969-ben megjelent, A halál és a hozzá vezető út (On Death and Dying) című könyvében.

A Magyar térrendezés oldalán több olyan rítust és szokást ajánlanak, amely megkönnyíti az elengedést mind a haldokló, a távozó lélek, mind az itt maradók részéről. A halál beálltakor az otthonokban ki szokták nyitni az ablakokat, hogy a halott ember lelke szabadon távozhasson. Az órákat meg szokták állítani a temetés időpontjáig, ezzel is jelképezve azt, hogy a halott ember számára „utolsót ütött az óra”, és most egy átmeneti állapotban van. A temetés után újra elindítják az órákat, ezzel is erősítve azt a fájdalmas tényt, hogy az élet megy tovább. A tükör is különleges tárgy, mivel dimenziókapu, azt tartották őseink, hogy a másvilágot jelképezi – írják az oldalon.

Persze a gyász nemcsak halál esetére szól. Akkor is gyászolunk, ha valaki elhagy minket, vagy egy élethelyzetünk megváltozik, de el kell tudnunk engedni vágyakat és álmokat is. A témával kapcsolatban sokat tanulhatunk könyvekből, filmekből, dalokból is.

Itt van rögtön egy japán mese:

Egy fiatal fiú átutazta egész Japánt, hogy találkozzon egy harcművész mesterrel.

Amikor fogadta őt a mester, a fiú azt mondta:

- A legjobb akarok lenni az egész országban, az meddig fog tartani?

A mester így felelt:

- Tíz évig.

A tanítvány így szólt:

- Mester, én nagyon eltökélt vagyok! Gyakorolni fogok éjjel-nappal! Akkor meddig fog tartani?

A mester erre azt felelte:

- Akkor húsz évig.

Andrew Matthews

Andrew Matthews: Hallgass a szívedre
https://kozosgondolatok.files.wordpress.com/2011/10/a-matthews-hallgass-a-szivedre.pdf

Kurt Tepperwein Az elengedés művészete című írásában összegyűjtötte, hogy milyen következményekkel jár, ha túlzottan ragaszkodunk:
- érzelmi és lelki terhet ró ránk
- leragadunk a múltban
- nem a kornak megfelelően élünk
- múltunkat tesszük felelőssé a jövőnkért
- eltávolodunk az élettől
- megfosztjuk életünket az elevenségtől
- felmelegítjük a tegnapi „levest”
- a tegnapban élünk
- fogságban tartjuk partnerünket, aki így nem lesz képes szabadon mozogni
- éretlen gyerekként viselkedünk
- görcsösek vagyunk
- külsőleg és belsőleg is „teleszemeteljük” magunkat
- új üvegbe töltjük a romlott bort
- félelemmel viseltetünk a változásokkal szemben

Ha elengedünk,

- aktivizáljuk a bennünk lévő elevenséget
- semmit nem vetítünk ki másokra

- megengedjük, hogy az élet megérintsen bennünket
- fejlesztjük kreativitásunkat
- tisztelettel fordulunk a múlt felé, és elengedjük
- az ITT és MOST-ban élünk
- megszabadulunk mások kivetítéseitől

- nyitottá válunk az újra

- fittek vagyunk
- újra felfedezzük ártatlanságunkat

(forrás:Sinkovics Szilvia -igenelet.hu)

KURT TEPPERWEIN: HA NEM BOLDOGÍT, ENGEDD EL! - ÚT A BELSŐ SZABADSÁGHOZ
https://docplayer.hu/63574-Kurt-tepperwein-ha-nem-boldogit-engedd-el-ut-a-belso-szabadsaghoz-neha-a-kevesebb-tobb-lehet-elengedni-ez-az-amit-nem-teszunk-meg-mindig.html

„A tudás nem hatalom, hanem alázat”- Interjú Csókay Andrással

Mit tesz egy kiválóan képzett, segíteni vágyó orvos, akinek a legnagyobb személyes tragédia sem rendítette meg a hitét? Az idegsebész nemrég tért haza Nigériából, s egy orvosi misszió szervezésével újból odakészül, hogy helyi betegeket is gyógyíthasson.

– Honnan az elhatározás?

– Tavaly Međugorjéban jártam, ahol egy tanúságtévő előadás után hozzám lépett egy nigériai atya. Imádkoztunk, beszélgettünk, többek között az egészségügyi rendszerük is szóba került. Akkor és ott született meg bennünk a gyógyító misszió elképzelése. A mi fogalmaink szerinti közellátásról ott nem beszélhetünk. A privát kórházakat a nigériai emberek mindössze öt százaléka képes megfizetni. Egy koponya-CT-vizsgálatért például ott száz dollárt, nálunk ennek a harmadát kell fizetni, miközben az ott nyújtott ellátás is csak jóindulattal nevezhető közepes színvonalúnak. A közpénzek szűkössége miatt kevés az állami kórház, és nagyon alacsony nívón működik. Egyszer éppen operáltunk egy egyetemi oktatókórházban, amikor áramkimaradás történt – ami arrafelé gyakori –, s nem volt aggregátor. Az állami rendszer sem ingyenes, ezért csak a felső középosztály fér hozzá az ellátáshoz. A lakosság hetven százaléka így nem tud sem privát, sem állami kezeléshez jutni.

– Ki gyógyítja őket?

– Vagy a varázsló, vagy marad a katolikus egyház által működtetett kórházi rendszer, ahol viszont szintén kell fizetni, mert az egyház nem kap állami támogatást. Ám ott legalább ellátják a betegeket, aztán megpróbálják szó szerint elkoldulni tőlük a kezelés díját. A középosztály alsó része és a szegények ide tudnak eljutni. Kedves ismerősöm, Francis atya segítségével sikerült megnéznem tíz egyházi kórházat. Januári látogatásom utolsó napján, Anambra szövetségi állam egyik másfél milliós városában végül találtam olyat, amelyikben volt CT-berendezés. Idegsebészetet képalkotó eszközök nélkül ugyanis nem lehet végezni.

– Karinthyt is megoperálták agydaganattal a 30-as években, pedig akkor egyáltalán nem létezett CT.

– Igen, ebben a nigériai szegény kórházban legalább van, de az ügy sikeréhez kell az imádság. Komoly műtéteket is sikerült végrehajtani. Egyszóval megtaláltam a kellő helyet, ahová missziót szervezhetek. Érdekes az intézmény élete. Minden reggel hatkor szentmisét tartanak a személyzet számára, hogy az alázat lelkierőt adjon nekik. A kórház személyzetének nagy része egyébként bentlakó, a körülmények pedig rendkívül nehezek.

– Mit szólt a helyi egyházi vezető az elképzeléshez?

– Valerian püspök atya örömmel támogatta a tervet, ami további hajtóerőt jelentett nekem. Megbeszéltük, hogy júniusban visszamegyek és megkezdem a tényleges idegsebészeti munkát. Így is történt. Távoli célom, hogy nemzetközi orvoscsapat megszervezésével folyamatos idegsebészeti ellátást és oktatást nyújtsunk. Havonkénti váltásokban járnánk ki egészen addig, amíg a helyi szakemberek betanulnak és biztonsággal adnak idegsebészeti szolgálatot. Ez körülbelül három évet venne igénybe.

– Hol tart a szervezésben?

– Eddig kilenc szakembert sikerült magam mellé állítanom, még legalább ötre szükségünk lenne. Összehoztam egy a 60-as évek színvonalára emlékeztető műtőt is használt kézi műszerekből, amelyeket a poggyászomban vittem ki. A csapatot januárra szeretném teljessé tenni. Most kellene rögzíteni, hogy ki mikor megy Nigériába, de ahogyan általában lenni szokott, ilyenkor alábbhagy a kezdeti lelkesedés. Most kissé megszakadt a folyamat, ennek ellenére hiszem, hogy minden rendben lesz a kellő időben. Nagy vállalás ez, erő kell hozzá, ami nem megy spirituális segítség nélkül. Az említett kézi műszereket egymillió forintból szereztem be, a pénzt magam koldultam össze, de még sok mindenre lenne szükségem. Minden segítség számít, legyen az anyagi vagy erkölcsi. 2002-ben Pataki Gergely plasztikai sebész barátommal megalapítottuk a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt Teréz anya „nálam a szeretet cselekvést jelent” mondata hatására. Ebbe illeszkedik a nigériai küldetés. Gergely utánam jött most júniusban. Ő túl van öt sikeres bangladesi misszión, ahol égetteket operált. Tapasztalt „harcos”, sokat segített, égetteket operált most is. No-vemberben Bangladesben szintén megkezdenénk az idegsebészeti szolgálatot.

– Mennyit számíthat az ön és a misszió segítsége egy olyan népes országban, mint Nigéria?

– Ott összesen hatvan idegsebész dolgozik, ami azt jelenti, hogy a majdnem kétszázmillió lakosra feleannyi szakember jut, mint nálunk a tízmillióra, az idegsebészek zöme ráadásul a privát kórházak valamelyikében dolgozik. Ezért gondoltam, hogy a bajon helyben kell segíteni, mert azzal az ember nagyon fontos változást indíthat el. Ne értsen félre, nem a kormánypropagandát szajkózom. Amit mondok, azt a józan ész diktálja.

– Milyennek találta a nigériai ember általános egészségi állapotát?

– Sebészi szemüvegen át néztem őket, és mondhatom, annak ellenére, hogy a higiénés körülmények eléggé lesújtók, nincs sok szepszis, fertőzés. Összességében biztos jobb az immunitásuk, mint a miénk. Nagy előnyük, hogy mély a hitük, ezért elfogadják a nehézségeket. Alapjában véve boldogok, kiegyensúlyozottak, ami köztudottan segíti a jó immunműködést. Hitük révén szembe mernek nézni a betegséggel, az elmúlással is, miközben mi, európaiak ma már menekülünk az ilyen kérdések elől.

– Ön mindennap legalább egy órát gyakorol a boncteremben azért, hogy az élőkön végzett műtétei a lehető legjobban sikerüljenek. Hasznát vette ennek Nigériában is?

– Igen, pontosan azért, mert ott hihetetlenül nehezek a gyógyítás körülményei. Ahol szegényes a felszereltség, kevésbé képzett a személyzet, kiélezett a helyzet, ott nincs lehetőség arra, hogy sokat tűnődjünk egy-egy bonyolultabb eset felett. Az ember kizárólag a saját gyakorlatára támaszkodhat. A gyakorlati tudásnak nemcsak a fejben, hanem az ujjakban is meg kell lennie.

– Magad, uram, ha szolgád nincs?

– Pontosan erről van szó.

– Mióta tabu Európában, a nyugati kultúrában a boncolás, és miért?

– Kétségtelen, hogy a modern technika évtizedek óta nagyrészt szükségtelenné teszi a diagnosztikai okból történő boncolást, marad tehát a kriminális és a csekély klinikai ok. Vannak országok Európában is, ahol tudományos és oktatási célból szintén lehet végezni, nálunk is. Tabu szerintem azért lett, mert az öreg kontinens sajnos sutba hajította a kereszténységet, a feltámadásba vetett hitet, menekül az elmúlástól. Mert mi más jutna az ember eszébe reggel hatkor a holttestek között, mint a halál? Ha nem vagy baráti viszonyban vele, ideig-óráig bejössz a terembe, de nemsokára biztosan abbahagyod. Olyan sportolóvá vagy zongoristává válsz, aki nem gyakorol, csak versenyez és koncertezik. Ez pedig azt jelenti, hogy az élőkön gyakorlunk. Ne csodálkozzunk hát, hogy ilyenkor könnyebben becsúszik egy-egy hiba, hiszen emberek vagyunk. Hangsúlyozom, nem műhibáról, hanem műtéti szövődményről beszélek.

– Szóval a holtak tanítják az élőket, de azért érthető, ha az emberek nehezen azonosulnak a gondolattal.

– Nézze, nemrégiben egy világhírű idegsebész-professzor kongresszuson ismerte el, hogy a legnehezebb agydaganatműtéteket 18 százalékos halálozási aránnyal kezdte, aztán öt év alatt ment le a jónak mondható 4-5 százalék alá. Erről senki sem beszél az orvostársadalomban, se itthon, se külföldön. Politikai-lag korrekt kifejezéssel ezt tanulási időnek nevezik, ami mögött szörnyű tragédiák, fájdalmak húzódnak meg a beteg és az orvos részéről egyaránt. Én eléggé későn, 15 éve kerültem ezzel szembe, addig zömében agy- és gerincsérültekkel, néha felszíni vagy ahhoz közeli agydaganatokkal foglalkoztam. Ezek szintén életveszélyesek, de nem a legnagyobb mikrosebészeti kihívást jelentő feladatok. Amikor végül főorvosként a legnehezebb feladatokkal találkoztam, sokat imádkoztam sugallatért, hogy miként kerülhetném el az úgynevezett tanulási időszak borzalmas lelki gyötrelmeit. A belső hang, amelyet a Szentlélek diktál, azt mondta: menj a boncterembe, s kezdj friss halottakon gyakorolni. A 14 év alatt elvégzett több mint 3000 műtét maximálisan igazolta a Szentlelket, hiszen elképesztő gyakorlatot szerez az ember. Ezt próbálom elterjeszteni a világban és itthon. Gondolja el, a középkorban nemcsak az orvosok, de művészek, Leonardo vagy Michelangelo is rendszeresen boncoltak. Sajnos még óriási az ellenállás, de változtatni fogunk a betegek javára.

– Érdekel a véleménye az agyhalotti állapotban lévőkről is. Nemegyszer hallani, hogy az orvos azt kéri a hozzátartozótól, beszéljen a beteghez, érintse meg, mert bár ő nem képes reagálni, de még érzékel. Honnan tudhatjuk, ha egy ilyen betegnek már biztosan nincsen tovább, ezért például transzplantálhatók a szervei?

– A transzplantációt úgy fogadom el, hogy ha Isten csodát akar tenni, az agyhalottat is életre kelti, még akkor is, ha kivettük a szerveit. A bibliai Lázár lényegesen rosszabb helyzetből jött vissza, mint egy agyhalott. A szeretetben és a megbocsátásban csak kivitelező az agy, nem alkotó. Azt, hogy emberi személyek vagyunk, nem az agyunktól kapjuk, hanem az Istentől, a fogantatás pillanatában. Így tehát az agyhalottal is lehet kapcsolatot teremteni, ezt már tapasztaltam. Misztérium az, amelynek a vizsgálatára képtelen a tudomány, ezért jobb, ha ilyenkor letérdel és teszi a dolgát. Vagyis gyógyítani törekszik.

– Egy dokumentumfilmben szervátültetetteket szólaltattak meg. Több új szíves arról számolt be, hogy olyan dolgokat érez és olyan emlékei vannak, amelyekhez nem fűződik valóságban átélt tapasztalata. Ennek mi lehet a magyarázata?

– Maga a tudat, hogy valaki egy másik embertől kapta vissza a testi életét, spirituális szinten okozhat olyan érzést, mintha a szervvel együtt valami átment volna a donorból az ő életébe.

– Spirituális körökben is vallják, hogy gyógyulásunk az akaratunkon múlik. „Legyen a te hited szerint”, ahogy Jézus mondja, vagyis meggyógyulsz, ha úgy döntesz, hogy elhagyod a régi rossz beidegződéseidet, negatív érzéseidet. Orvosként mit gondol erről?

– Az ilyesmivel nagyon kell vigyázni. Volt egy barátom, akinek azt mondta a gyülekezet vezetője, hogy azért nem gyógyul ki a sclerosis multiplexből, mert nincs elég hite. Ez így butaság. A betegségek valóban nem léteztek az édenkertben, ám az emberiség annyi bűnt követett el azóta, hogy azok hordaléka még a szenteket is megbetegíti, halálukat okozza. És most nemcsak a veronai buszbaleset ártatlan gyermek áldozataira gondolok, hanem például Szent Erzsébet vagy más kiválóságok halálára is, olyanokéra, akik nem hirtelen balesetben távoztak közülünk.

– Engedjen meg egy érzékeny és személyes kérdést. Könyvében írja, hogy tapasztalja halott kisfia jelenlétét. Sokak szerint valóság az ilyen, mások azonban képzelgésnek tartják. Ha valóság ez, akkor vajon mi a célja annak, hogy a hazatértek velünk vannak?

– A keresztény tanítás szerint ez valóság. Jézus két ígéretet mond az azonnali örök életbe kerülésre, ami már itt elkezdődik, ha hiszed és éled az evangéliumot. A gyerekek és a jobb lator ott vannak a paradicsomban. Ha teljes bűnbánatban vagyok, mint a jobb lator, akkor már itt a földön is a paradicsomban létezhetek. Persze sok ima és böjt kell ehhez a szükséges kiüresedéshez. Néha sikerül.

– Beszéljünk általánosabb kérdésekről. A fiatal magyar orvosok közül többen panaszkodnak, hogy nem jutnak elegendő gyakorlathoz.

– Több tényező hátráltatja a fiatalok képzését. Az egyik, hogy a vezető orvosok egy rétegének nem érdeke minél hamarabb helyzetbe hozni őket, mert fél, hogy az ifjak a fejére nőnek, okosabbá, ügyesebbé válnak.

– Nem lehet a hálapénz az ok?

– A helyzet nem csupán Magyarországra, hanem szinte egész Európára jellemző, például a német, a finn, a svéd rendszerben is ez a tapasztalat. Ott nincs paraszolvencia, de ott is jajveszékelnek a fiatal orvosok, hogy kevés a műtétjük. Amíg a tudást hatalomként definiáljuk, addig nem jutunk előbbre. A tudás szerintem nem hatalom, hanem alázat. Ha így fogom fel, akkor engedem a fiatalt, és egyáltalán nem bánom, ha jobb lesz nálam. Sőt örülök neki, mert a sikeres tanítvány mindig a mester büszkesége.

– Évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a gyógyulás több mint felerészben a gondos ápoláson múlik. Ön szerint javulna-e a helyzet, ha ismét ápolórendek is segítenék a betegeket?

– Szerintem nagyon jó lenne, mert hamar megszűnne a kiégettség, amit ez a legnehezebb munka okoz. Az ápolás ugyanis valóban nehezebb, mint maga az orvosi tevékenység. Teréz anya például külön jelezte, hogy a betegek ürülékét ő akarja pucolni. Azt hiszem, ez mindent elmond.

– Miért lényeges, hogy a gyógyítók tisztában legyenek egy felsőbb hatalom létezésével?

– Aki hajlandó a fáradságos utat megtenni a lelke legmélyére, az ugyanazzal a Krisztussal találkozik, legyen akármilyen vallású vagy kultúrából származó ember. Ez az igazság adja a gyógyító szabadságát, kreativitását. Nagy a keresztények felelőssége, hogy erre felhívják az emberek figyelmét.

– Ahogy hallgatom, önként felvetődik bennem, hogy orvosi és keresztényi véleményét is kérjem a migrációról.

– A migráció nagy kihívást jelent pl. a járványügy szempontjából, de általánosságban itt is az irgalmasság és az igazságosság patikamérleg-egyensúlyáról van szó. Az életükért küzdőket segítenünk kell, nekik viszont el kell fogadniuk a mi törvényeinket, azt például, hogy a nő és a férfi egyenlő. Ezért szerintem azokat fogadhatjuk csak be, akik hajlandók lemondani hitük erőszakos érvényesítéséről. A mi törvényeink az emberi méltóság tekintetében felülírják a vallásszabadságot. Sok olyan, a hitből fakadó szokás él a világban, amelyet egy másik közegben nem lehet gyakorolni. Ez mindenki számára természetes, a jogvédő civil szervezetek sem tiltakoznak ellene.

Életút

1980-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki karán szerzett diplomát. Pályáját mérnökként kezdte, majd 1989-ben végzett orvosként, 1994-ben tett idegsebész szakvizsgát.1989-től az Országos Idegsebészeti Intézet munkatársa, majd 1993-tól az Országos Baleseti Intézetben dolgozott. 2003 és 2007 között a szombathelyi Markusovszky Kórházban, majd 2007 és 2009 között a Szent János Kórház idegsebészeti osztályán dolgozott. 2010-től a Miskolc Megyei Kórház munkatársa, 2013-tól a Honvéd Kórház idegsebészeti osztályának vezető főorvosa.
(forrás: figyelo.hu)

HIT ÉS GYÓGYÍTÁS - videó
Prof. Dr. Molnár F. Tamás, egyetemi tanár Csongrádi Kata, színművész Dr. Csókay András, idegsebész
forrás: hatoscsatorna műsorai

 

Istenhitük is segíti a munkájukban Csókay Andrást és orvos kollégáit. Az idegsebész orvostársaival, Hudák Istvánnal és Pataki Gergellyel közösen dolgozik a fejüknél összenőtt bangladesi ikerpár szétválasztásán.

Fotó: AFP PHOTO/Munir Uz Zaman

Sziámi ikrek - Dr. Hudák István, Dr. Csókay András, Dr. Pataki Gergely- videó
forrás:ECHO TV

 

A kínai szerzetes, akinek lábnyoma belevésődött a padlóba

Hua Chi, egy egyszerű kínai szerzetes volt Tongrenben, Qinghai tartományban, ám olyasvalamit ért el, melyre csak kevesek képesek – szó szerint nyomott hagyott a világban.

A vallásos férfi mindig pontosan ugyanazon a helyen térdelt le imádkozni, immár 20 éve. Olyan sokszor végezte el a rituálét, hogy a lába nyoma mélyen bevésődött a szentély fapadlójába.

A rendkívül fegyelmezett szerzetes egy soha nem változó rutint követ: megérkezik a templom lépcsőjéhez minden nap napkelte előtt, rálép mindig ugyanarra a pontra, és imádkozás közben 1000-szer arcra borul.

Ezt már két évtizede űzi, melynek köszönhetően a fa a lábai alatt megpuhult, és tökéletes, 1,2 hüvelyk mély lábnyom keletkezett.

Amikor Hua Chi fiatalabb volt, 2000-3000-szer imádkozott naponta, ám idős korára való tekintettel az utóbbi években ezt csak 1000-szer tette meg.

Azt is elmondta, hogy néha, főként télvíz idején csak napjában 500-szor sikerül imádkoznia, ám ima után minden egyes esetben körülsétálja a templomot.

A 70 éves Hua Chi reméli, hogy a rendszeres imádkozás segíteni fogja abban, hogy zökkenőmentesen lépjen majd át a túlvilágra.

A tibeti buddhisták hite szerint a lélek a halál után egy olyan folyamaton megy keresztül, mely meghatározza annak jövőjét – ez lehet a Nirvána, vagy egy újjászületés is. Hua Chi aki a tradicionális gyógyítás doktora is egyben, azt állítja, hogy azért végzi minden egyes nap ezt a rituálét, hogy halála után a lelke ne szenvedjen.

Áhítata inspirációs forrás a fiatalabb szerzetesek számára, akik egy jelentős Tibeti monostorban, Rongwo Gonchen Gompában, Tongrenben laknak. A monostor története 1301-re nyúlik vissza, szerzetesek százainak otthona, akik buddhista kéziratokat tanulmányoznak.

A 29 éves szerzetes, Genden Darji, Hua Chi egyik követője, aki napokat tölt azzal, hogy csodálja az idős szerzetes határozottságát és szeretné továbbvinni a tradíciót, a nyomdokaiba lépve. „Minden nap eljövök ide és minden nap ránézek a padlóba vésődött lábnyomra, mely arra inspirál engem, hogy én is létrehozzak egy ilyen láb lenyomatot” – mondta Darji.

(forrás: noiportal.hu-rejtelyekszigete.com)

A szerzetes lábnyoma -videó
forrás: Kesang Neljor

 

Szellemek márpedig léteznek

 Éppen napjainkban dől meg az a több száz, ha nem több ezer éves paradigma, amely hozzászoktatta az embereket ahhoz a suta gondolathoz, hogy szellemek nem léteznek. A vallások és a misztikusok mindig tudták tapasztalati úton, hogy a szellemvilág létezik és sokkal több teremtmény létezik odaát, mint idelent. Az anyagelvű tudomány azonban magának követelte és magához ragadta a jogot, hogy kimondja az igazságot e kérdésben, de az emberekben mostanság ébredező spirituális tudatosság visszaveszi a jussát.

Miért nem hisz a tudomány a szellemekben?

A tudomány válasza roppant egyszerű: mert kitalálta, hogy nincsenek. Erre pedig abból következtetett a tudomány, hogy olyan szabályokat állított fel, amelyekbe eleve nem férnek bele a spirituális jelenségek. A tudomány voltaképpen önkényes hiedelmek rendszeréből áll, amelyet emberek találtak ki. Emlékeztetnék mindenkit, hogy az életet, de még egy pillangót vagy egy muslicát sem a tudomány talált ki vagy talált fel, hanem az Élet Intelligenciája és zsenialitása. Az, hogy egy megismerési ágazat nem akarja megérteni az Élet rejtélyeinek egy részét, körülbelül olyan, mint a durcás és erőszakos kisgyerek, aki nem óhajtja megtanulni a leckét az iskolában. A különbség csak annyi, hogy ez az Élet Iskolája. Ha viszont ez így van, akkor milyen alapon követelheti és sajátíthatja ki magának annak előjogát, hogy majd ő mutatja az emberiség fejlődésének irányát, kvázi ő határozhatja meg, mi igaz és mi nem, melyik elképzelés a helyes és melyik nem? Emellett nem győzöm hangsúlyozni, hogy a tudomány nagyszerű fáklyavivő az Élet egyes területein, de a spirituális területeken jelen paradigmáival alkalmatlan a megismerésre. Kivételt csak a tudomány forradalmian újnak számító, ötvöző irányzatai képeznek, mint a határtudományok, a pszi-képességek kutatása, a techno-mágiák és a holisztika (test, lélek és szellem egységében gondolkodás).

Hogyan szerezhet az ember szellemi tapasztalatokat?

Ha az ember nem tesz lépéseket és erőfeszítéseket a szellemi empíriák irányába, akkor a világ mai állása szerint sehogyan sem fogja a szellemi lényeket megismerni. Azonban, aki vállalja, hogy akár diplomás létére is beül az Élet képzeletbeli iskolapadjába, s az alapoktól kezdi el magát beavatni a spirituális tudományokba, vagyis a szellemtudományokba – merthogy ilyen is létezik –, az tud magán segíteni.

A szellemtudományok ugyanúgy a természeti jelenségekkel foglalkoznak, mint a hivatalos természettudományok, csak máshol húzzák meg a határvonalaikat, vagy egyáltalán nem húznak éles, elválasztó határokat. Értsük meg helyesen, hogy a határokat nem a természet állította fel, hanem az emberi elme. Ezért egyébként bármikor kitágíthatók és ledönthetők. Tehát a szellemek legalább annyira természeti jelenségek, mint a kutyák, a macskák és a delfinek. Sokan alapból látják az angyalokat és a szellemi lények számtalan fajtáját: elementálokat, kísérteteket, tündéreket, gnómokat, sellőket, szilfeket, és a többi, és a többi különleges lényt.

Hogyan láthat az ember szellemeket? Mindenekelőtt azt kell letisztáznunk magunkban, hogy a természeti jelenségek általános fogalmakban és törvényekben rendszeresíthetők. Sőt, a természeti jelenségek egyszerű egzisztenciális ítéleteken alapulnak. Aki a helyes természeti törvényeket ismeri meg és nem az ember alkotta viszonyfogalmakat, melyek csak egy körön belül érvényesek, az a realitásokkal kerül kapcsolatba. A való világról beszélek, mely akkor is létezik, ha valaki tagadja, berzenkedik ellene, vagy feláll a hátán a szőr tőle. A való világ tulajdonságai a természeti törvények.

A következő lépés, amit szinte mindenki elfelejt: a természet legtágabb reális tulajdonságinak megismeréséhez csupán egyetlen lelki energiát kell alkalmaznunk: az intelligenciát.

Az a tény, hogy a megismerés tárgyai bizonyos érzelmeket is sugallhatnak, nem egyszerűen közömbös, hanem veszélyes is a tanulói/tanulmányozói tevékenység folytatására nézve. Ennek egyik oka, hogy azok a jelenségek, amelyekkel a szellemtudomány foglalkozik, függenek az embertől, mégpedig abban a kettős értelemben, hogy egyidejűek az emberi civilizációval, valamint hogy az emberi szubjektivitás változásaihoz is kapcsolódnak.

Például az ősember intelligencia híján nem gondolkodott azon, hogy a Föld a Nap körül kering, sőt sokan még az ókorban és a középkorban sem értettek ezzel egyet, de attól még a helyzet ez volt. Tehát a megismerés módozatai helytelenek voltak, de azoktól függetlenül a törvények és a jelenségek maguktól, tabuk nélkül működtek.

Ugyanakkor semmilyen szubjektív szempont, mint például az emberi tapasztalatok – példánknál maradva a Nap ismert látszólagos mozgása az égbolton – nem változtatta meg a természeti jelenségek törvényszerűségeit. Gondolhat bármilyen elméset vagy csalafintát a tudós, ha az nem tükrözi hűen a természeti törvényeket, akkor az az elmélet előbb-utóbb elsüllyed az átmenetiség mocsarába.

Egy újabb és sarkalatos különbség a mai tudományos hozzáálláshoz, módszertanhoz és megközelítéshez képest az, hogy a szellemtudomány által vizsgált szellemi jelenségek egyszersmind nem megismételhetők, mert egyszeriek!!!

Azok a szellemi tartalmak, amelyek a megismerésükre tett erőfeszítésből származnak, illetve azok a fogalmak, amelyeket a valódi szellemi megismerésből alkotunk, nem csupán a puszta valóság tulajdonságait, hanem a jelenségek létének tényét foglalják magukba. Tehát a szellemtudomány abszolút gyakorlatias és tudásalapú (nem elsődlegesen információalapú).

Mindezeket az elveket sohasem volna szabad szem elől téveszteni, ha szellemeket vagy egyéb szellemi jelenségeket szeretnénk látni és tapasztalni. A „hiszem, ha látom”- hozzáállás elfogadható a szellemtudomány és bármely spirituális diszciplína számára. Ez alapján meg lehet különböztetni a lényeget a lényegtelentől.

A misztikus ember

Mindenkiből válhat misztikus ember. A misztikus olyan személy, aki látja a szellemeket, sőt kommunikál a szellemvilág lényeivel. Számára nem ködös hóbort, hanem élő valóság a szellemi szféra.

Amit nem hagyhatok figyelmen kívül, az az, hogy mindenkinek más a realitása! Ezt tiszteletben tartva nem árt megkövetelni a spiritualitásnak a saját magának kijáró tiszteletet. Spirituális szempontból az anyagban hívő tudós legalább annyira sötétben botorkál, mint a kutató számára a misztikus. Már maga az elnevezés: „misztikus” is erre utal. De a határok lassan elmosódnak, mert a 21. századi embernek fel kell ébrednie. A középkor vallásos kábulata után, a tudomány babonái és a vallástalanság szkepticizmusa után megtalálhatjuk az egyensúlyt, mely nem a földi igazságokra épül, minthogy éppen a földi ellentétek borítják fel minduntalan az ember harmóniáját.

Ismeretes, hogy minden emberi osztályozás viszonylagos, hogy hasznos eszközként szolgál a jelenségek komplexitásában való kiigazodáshoz, amiket valamely tudomány vizsgál, ám nem fedi teljesen a valóságot, mely finom és alig észlelhető átmenetekből áll.

A valódi misztikus kerüli a történelem régi, általánosító jellegű filozófiájának veszélyes túlkapásait, mert azok erősen félrevezethetik. Lásd magukat a történelmi ideológiákat, melyeket az adott kor mindig a legjobbnak és a követendőnek kiáltott ki, s mi lett belőlük mára? Mosoly tárgya, elítélendő diszkrimináció, tabu, vagy idejétmúlt dogma.

Szellemek léteznek!

Az általam vallott és nagyra becsült holisztikus szemlélet és a szellemtudomány szerint az ember test, lélek és szellem hármasságából áll. Tehát a dolog már ott elkezdődik, hogy aki a szellemek létét kétségbe vonja, az hadilábon áll az önismerettel, így egyúttal saját létét tagadja meg.

Ettől eltérő módon, aki legalább az esélyét megadja annak, hogy e feltétel teljesüljön, kialakíthatja azokat a szunnyadó képességeit, amelyekkel meggyőződhet arról, hogy a szellemek egy bizonyos érzékelhető tartományba esnek. Ez a tartomány bár hasonlít, de egyszersmind el is tér az anyagi világ vibrációitól. A különbség, hogy nem a szellemek materializálódnak, vagy manifesztálódnak a fizikai síkra, hanem a mi érzékelésünk szélesedik, tágul ki addig a határig, amelyeken belülre esnek a szellemek.

A lelkek időtlen-idők óta, szünet nélkül vándorolnak különböző fajokba a különféle bolygókon. Természetesen mindenki az anyagi energia bűvöletében, az anyagi energia által felkínált test szekerén vándorol az Univerzumban. Ez természetesen a tettek és visszahatások sorozatát foglalja magába. Amikor a halál után a lélek elkezdi titokzatos vándorútját, a valóság más dimenzióival ismerkedik meg. Ekkor szembesül sok mindennel az ember, még a legkétkedőbb ember is!

Minden lélek rendelkezik valamennyi ötlettel, személyiséggel és alkotókészséggel, hogy a világot többé-kevésbé megismerje. Mégis, csak kevesen tudják mindezt a megfelelő pillanatban összeszedni. A hétköznapi életben egyre több lesz a szellemi megtapasztalása az embereknek, ezért nem árt felvértezni magunkat az ilyen jellegű ismeretekkel is!

Mindenki maga alkotja az életét, magának írja a sorsát és maga váltja meg magát a felismerései és a téteményei által. Ennek a megértése a valódi tudás kezdete. Amikor azt érzed, hogy meg akarod ismerni saját magadat és a világot, akkor a mélyebb valóságot konkrétan is meg kell tapasztalnod. Ébredj fel a tudatlanság sötétjéből és nézd meg, hogy tudsz-e azon kívül is létezni! A szellemeket ott találod.

(forrás: Száraz György)

Kovács - Magyar András - A szellemek jeleket adnak - videó

Egy előző élet nyomában

Nagyon sok elméleti munka jelent meg már nálunk a reinkarnációról, az előző életekbe való visszautazásról, gyakorlati vonatkozásukról azonban csak a betegségek megszüntetésével kapcsolatban került napvilágra néhány mű.

Dávid Márta Barbara írása hiánypótló mű, mert a benne olvasható regressziós utazásokkal arra mutat rá, hogy zsákutcába jutott, megoldhatatlannak tűnő kapcsolatainkat (párkapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, stb.) miként tehetjük ismét harmonikussá azáltal, hogy az aktuális előző életünkbe való visszautazással megismerjük a kialakult helyzet valódi okát.

Amikoj mócájt voltam - Egy előző élet nyomában - Megtörtént eset alapján

Én is tudtam hegedülni mondta a két és fél éves Zsoltika a szőnyegen törökülésben ringatva magát, a tévében közvetített zenére. Mikor tudtál kisfiam hegedülni? - kérdezte mosolyogva az édesanyja. Amikoj mócájt voltam.

Ezzel a rövid párbeszéddel indul el az a valós történet, amely felkavarta egy család életét. A szerző élethűen beszámol a Salzburgba, Mozart szülővárosába megtett úttól egészen addig, amíg Mozart inkarnációja zenész nem lett.

Dávid Márta Barbara második könyve is a reinkarnációról szól, mint a Választ adó előző életek című írása. Meggyőződése, hogy a reinkarnáció tényének elfogadása a nyugati emberek számára is világossá tenné, mi is életük valódi értelme. Jelen könyvének megírását ugyanakkor az is motiválta, hogy felhívja a szülők figyelmét kisgyermekük fantáziálgatásnak vélt megjegyzéseire, amelyek olykor egész életüket meghatározó közlések lehetnek.
(forrás:ebookbit.com)

 Kapcsolódó írás:

Megdöbbentő emlékeket idézett fel a kisfiú - Bizonyíték a reinkarnációra
https://dszilvia.blogspot.com/2015/03/megdobbento-emlekeket-idezett-fel.html

AKIK EMLÉKEZNEK ELŐZŐ ÉLETÜKRE- videó
forrás:[ TOP 5 ] MAGYAR

Spiritizmus és spiritualizmus

Allan Kardec (1804-1869) francia tudós, pedagógus, saját okkult tapasztalatait "A szellemek könyve" című és más kiváló műveiben foglalta össze. Ő volt az, aki a halhatatlanság tanának és a szellemekkel való közlekedés filozófiájának a spiritiszta nevet adta. Új szó, amely ősrégi dolgot jelöl. Neki köszönhető, hogy a szellemvilággal történő közlekedés tanulmányozásából új bölcselet keletkezett, de korántsem alapított szektát.

 Allan Kardec 

A spiritiszták nem képeznek vallásfelekezetet; ők pszichológiával, magnetizmussal és a transzcendentális jelenségek tanulmányozásával foglalkoznak. Éppoly kevéssé lehet őket szektariánusoknak nevezni, mint az orvosokat vagy a természettudósokat. 

Új fogalmak szükségképp új neveket hoznak magukkal, így született meg a spiritizmus és a spiritiszta szó is; ezek a szavak - szabatos értelmezés szerint - a szellem és a szellemvilág tanulmányozását jelentik, mégpedig az onnan érkező kijelentések fényében. Ez a tanulmányozás kétféle irányt vett, mondhatnám két iskola létesült: az egyik a spiritizmus, melynek hívei Francia- Spanyol- Olaszországban, Dél-Amerikában, Magyarországon, Ausztriában, részben Németországban; a másik pedig az un. spiritualizmus, amelynek hívei főként Angliában és Észak-Amerikában terjedtek el. Utóbbinak hatalmas irodalma és egy sereg fizetett médiuma van. Andrew Jackson Davis maga könyvtárnyi kötetet írt össze. 

 

ALLAN KARDEC: AZ EVANGÉLIUM A SPIRITIZMUS MEGVILÁGÍTÁSÁBAN:

https://docplayer.hu/9690584-Az-evangelium-a-spiritizmus-megvilagitasaban-irta-allan-kardec-franciabol.html

A spiritiszta irodalom ma még (az évszázad eleje, Szerk.) kevésbé terjedelmes, ha ezt az előzőtől élesen elhatároljuk. Olyan kutatók, mint Wallace, Crookes, Zöllner, Hellenbach szorosabb értelemben véve nem tekinthetők spiritisztáknak, hanem spiritualistáknak, műveik oda számítandók. Ezt azért kell élesen hangsúlyozni, hogy a spiritizmus ne legyen tovább bűnbak a kísérletező spiritualisták és a fizetett médiumok helyett.

Mi a spiritizmus és ki a spiritiszta

Spiritiszta röviden az, aki hisz Istenben, a halhatatlanságban, Jézus isteni missziójában, a halál utáni továbbélésben és abban, hogy a szellemvilágot az emberekkel bensőséges kapcsolat fűzi össze, amely lehetővé teszi közöttük a közlekedést. A spiritiszta hiszi, hogy bizonyos határig minden ember - tudva vagy sem - médium, és ennek folytán mindenki kapcsolatban áll a láthatatlan világgal. A spiritizmus elfogadta a reinkarnáció tanát, mint a szellemi előrehaladás és erkölcsi jobbulás eszközét, amely tan már a görögöknél, a hinduknál és az egyiptomiaknál is fellelhető volt, de megegyezik az őskeresztény felfogással is.

A spiritiszta jelszava ez: Szeresd Istent mindenek felett és felebarátodat, mint önmagadat. Tégy jót azokkal, akik neked rosszat tesznek. Szigorú erkölcs, az akarat fejlesztése. Egyedül ezek képesek az embert a szellemi kutatás és tudás világába vezetni. De csak a tiszta juthat az isteni, halhatatlan tudás birtokába. A spiritizmus mentes minden néven nevezett dogmától, mert a szellemi kutatás szabadságot követel, mindenhová behatol, és Istenhez, a szellemi léthez, az örökké maradandóhoz tekint fel. Ezen az úton a logika a vezető, mely kiterjed a lélektan egész birodalmára, a makro- és mikrokozmosz egész világára.

ALLAN KARDEC: SZELLEMEK KÖNYVE:

http://www.mb.hu/raktar/allankardec.htm

A spiritizmus felöleli a legmagasabb hitet, a legátfogóbb szeretetet, a legtisztább morált, a legteljesebb tudást, minden erkölcsi és testi fogyatékosság gyógyítását, a világmindenséget kormányzó törvények megismerését, az ateizmus, a materializmus, a babona, a kísértetektől való félelem megsemmisítését. Ennek következtében - ha azt az emberiség helyesen fogja fel, és helyesen gyakorolja - jövője lesz: békesség a Földön, bensőségesebb kapcsolat Istennel és a szellemvilággal és a bűnök megsemmisülése. Az igazi spiritiszta, legyen az katolikus, zsidó vagy buddhista, ezen célok után törekszik. Az így értelmezett spiritizmus a leghatalmasabb támasza az igazi vallásosságnak, felvilágosodásnak és tudománynak. Ha a spiritizmust azzal vádolják, hogy az ördög műve, nem fogja érinteni, mert hiszen Jézust is ezzel vádolták a zsidók; ha a tudósok őrültségnek nevezik is, az sem érintheti, mert nem igaz. A spiritiszták minden rágalomra nyugodtan válaszolják Galileivel: "E puor si muove!" Ha Isten műve: megmarad, ha emberi mű: elmúlik.

Ami most már a spiritualizmust illeti, ők nem képeznek szorosabb bölcsészeti iskolát. Némelyek az őskeresztény tanhoz tartják magukat, mások Jézusban csupán embert látnak, aki nem több, mint Sokrates, vagy Tyanay Apollonius; elvetik a reinkarnáció tanát és a szellemkutatás materiális oldalával, fizikai kísérletekkel foglalkoznak.

Spiritiszta körökben viszont szellemi természetű megnyilvánulások jönnek létre: látományok, médiumi írások és transzbeszédek. Korunkban, amikor a kutatás minden irányban szabadon halad, ki sem lenne szabad mondani a spiritiszta kutatásokra ezt a szót, hogy tilos! Nem a legfontosabb kérdés-e az emberiségre nézve a szellem továbbélésének tana. Hiszen a lét vagy nemlét kérdéséről, az örökkévalóságról van szó! A szellemvilággal való közlekedést nem a spiritizmus találta fel, azt csupán csak magyarázza, vagyis rendszert adott hozzá. Az Ótestamentum tele van médiumi, vagyis spiritiszta jelenségekkel, éppúgy az indiai Védák, az ókor vallásai, az Edda, a druidák tana és a mitológiák. A szellemek és a misztikus jelenségek mindig élénken foglalkoztatták az ember fantáziáját, ezzel nem lehet máról-holnapra felhagyni. Ellenkezőleg: ez is, mint minden, a haladás törvénye alá esik. 

Hogy a fizetett médiumok között csalók is vannak, hogy egyes emberek a spiritizmus leple alatt szédelgést űznek, az a dolog lényegére nem lehet befolyással. Nem volt-e Júdás a tizenkét apostol között és ezért a többi apostolt is árulónak kell tartani? 

A csalás és szédelgés lehetősége csak arra való, hogy az a komoly kutatókat szigorúbb kritikára, gondosabb vizsgálódásra és ellenőrzésre kényszerítse.
Vay Adelma

(forrás: asztralfeny.hu)

Allan Kardec idézetek - videó

Mihail Bulgakov - A Mester és Margarita

Le lehet írni, hogy zseniális, bravúros, mestermű.

Le lehet írni, hogy ezt a könyvet nem érteni, hanem érezni kell.

Le lehet írni, hogy ebben minden benne van.

De, hogy erről véleményt írni nehezen lehet az biztos.

Amit dióhéjban tudni kell:

Bulgakov regénye három szálon fut: megjelenik egyrészt az 1930-as évek groteszk moszkvai valósága, ahol egyetlen élhető hely maradt: az elmegyógyintézet. Másrészt ott a címszereplők élete és szerelme (Margarita imádnivaló), harmadrészt pedig Ponczius Pilátus és Jézus története - ebben zseniális húzás, hogy ez a történet valójában egy regényen belüli regény. A cselekményeket pedig nem más kíséri végig mint a Sátán, aki mindig mindenhol megjelenik. Hol egy fekete mágus alakjában (akkor épp Woland néven), hol történész-konzultánsként, és persze vele tart őrült kísérete, mások mellett Behemót, a macska.

Bulgakov fő műve méltán nevezhető igazi klasszikusnak. Kár, hogy ennek sikerét nem élhette meg, mert csak jóval a halála után jelent meg, és lett világsiker. Megérteni, feltárni minden rétegét nagy feladat, talán pontosan még a kritikusoknak sem sikerült. Rejtélyes egy mű. De az biztos, hogy Mester és Margarita szerelmi története a világirodalom egyik legszebbje és legfájdalmasabbja. (Margarita alakját egyébként Bulgakov a harmadik feleségéről mintázta. Olyannyira, hogy aki az asszonyról kérdezte, az író a regényhez irányította.) 

Amit egy mondatban tudni kell:
El kell olvasnod!

(forrás:szabadosagnes.blog.hu)

A Mester és Margarita 1. rész
https://www.youtube.com/watch?v=-i25M0i98Qg 

A Mester és Margarita 2. rész

https://www.youtube.com/watch?v=dcN05Du0ask

A Mester és Margarita 3. rész

https://www.youtube.com/watch?v=6A0GJ2mmCVw

 A Mester és Margarita 4. rész

https://www.youtube.com/watch?v=Uv_-5vhiWt4

  A Mester és Margarita 5. rész

https://www.youtube.com/watch?v=8uya5XJYMCw

  A Mester és Margarita 6. rész

https://www.youtube.com/watch?v=YT86fdFwV88

A Mester és Margarita 7. rész

https://www.youtube.com/watch?v=V0yDu0WmLnc

A Mester és Margarita 8. rész

https://www.youtube.com/watch?v=kAapj6AWnOs

A Mester és Margarita 9. rész

https://www.youtube.com/watch?v=l9y-VuWSkJc

A Mester és Margarita 10. rész

https://www.youtube.com/watch?v=p4yO4bp82_4

forrás:Sadaa75

IGEN, VAN RÁ BIZONYÍTÉK, HOGY A KISBABA A FÉNYBŐL ÉRKEZIK

Nem, ez az írás nem a kisbabákról szól. Sokkal inkább mindannyiunkról: emberekről, akik a test-lélek-szellem hármasságában járnak-kelnek az anyagban. Azért hozom szóba a témát, hogy emlékezzünk, honnan jöttünk – és hová tartunk.

Aki töltött már néhány órát aprócska emberi lény társaságában, óhatatlanul látja, hogy ezek a csöppségek onnan érkeztek közénk, ahol nincs tér és idő, nincs múlt és jövő, minden képlékeny és változó, és ahová mindannyian tartunk. Látja, hogy a kisbaba a Fényből érkezett. Látja, hiszen...

Kezdetben még többet van a másik oldalon.

Amikor alszunk, kilépünk a testből, a láthatatlan ezüstfonál azonban nem szakad meg, mint halálunkkor, a kötelék megmarad. Az újszülött kezdetben még többet van odaát, mint itt, az anyagban: még csak próbálgatja, kortyolgatja a fizikai létet, apró dózisokban emlékezik a létezésnek erre síkjára, amiben már régen volt része. Két étkezés között kezdetben alszik (szinte csak a folyadék, a víz, az érzelem, mint itteni anyag köti ide), majd napi 14-16 órát, aztán 12-10-et... lassanként csökken az alvásigény, ahogy egyre jobban integrálódik újra az anyagban. Ebben segítik őt mozgásfejlődés állomásai (egyre szilárdabb, konkrétabb kapcsolat az anyaggal a testen kívül) és a hozzátáplálás fázisai (ugyanez, csak éppen a testen belül).

Számára csak a jelen létezik.

Próbáld meg egy néhány napos, hetes, hónapos csecsemőnek elmagyarázni, hogy mindjárt jön a kaja, várjon türelemmel. Mondd el neki, hogy csak egy pillanatra teszed le kiságyba, utána máris viszed sétálni... vagy emlékeztesd, hogy anyuci mindjárt jön, csak elmegy vécére. Nem fog menni. Számára csak a jelen létezik: nincs múlt, amely emlékeztetné a dolgok rendjére, nincs jövő, amelytől retteghetünk vagy ami kapaszkodót jelentene. A csecsemő hangos sírással jelzi, ha nem kapja meg azonnal, amit akar: nem a múltban, nem a jövőben, ő a mostban létezik, számára minden azonnal történik vagy épp nem történik - az utóbbit hangos sírással reagálja le.

Meggyőződése: egyek vagyunk.

A kisbaba nagyjából hat hónapos koráig szentül hiszi: ő és édesanyja egy személy, ahol ő van, ott anyukája is jelen van. Mikor aztán kúszni és mászni kezd, felül, feltérdel és feláll, hirtelen kinyílik számára a világ, új szemszögből látja a dolgokat, és ekkor tudatosodik benne, hogy anyu nincs mindig ott vele. Nagyjából ekkortájt kezdődik a szeparációs szorongás időszaka, ami aztán enyhül, majd másfél éves kor táján – mikor már ügyesen jár-kel a nagyvilágban – újra visszatér. Érdekes ez: minél szorosabban érintkezik teste a földdel, és minél inkább két lábon áll, annál nagyobb mellszélességgel érkezik meg az anyagba: a világba, ahol különálló egyéniség mindenki, nem az Egy, az Egység tudatos része.

Nincs benne ítélet.

Nincs baba, aki ítélkezne: a keresztes póknak és a békának épp úgy örül, mint az új hintának, pihenőszéknek. A pénz és a trend sem érdeklik: egy papírdoboz és egy PET-palack nagyobb boldogság, mint a legdrágább játék. Mosolyog mindenkire, aki figyelmét adja neki, akár fekete, akár fehér, akár öreg, akár fiatal, akár szép, akár csúnya az illető. A kisbabában még az van, ami mindenkiben, akinek nincs már szüksége testre: a nyitottság az új felé, és az elfogadása annak, amit megismertünk. Úgy, ahogy van.

Számára a megbocsátás: mintha meg sem történt volna.

Azt mondják, a mélyen spirituális ember nem pusztán megbocsát, hanem sejtszinten törli (ha nem is magát az élményt, de) a kapcsolódó negatív érzést tudatából és tudattalanjából: mintha meg se történt volna. A kisbaba működésében ez a természetes mechanizmus: doktor néni megszúrta, felsír, a következő percben már mosolyog rá. Anyu megvágta a körmét, felordít panaszosan, de rövid simogatást és ölelést követően már újra bújik, ölel.

Valami és valami ellentéte ugyanaz számára.

A spirituálisan tudatos ember már látja: nincs jó vagy rossz, a leginkább pozitívak kikiáltott tulajdonságunk a legsötétebb pontunk is egyben. Az alkoholistának és az absztinensnek ugyanaz a baja: az alkohol, a kövérnek és a soványnak egy tőről fakad a gondja: az étel. Tudja, hogy a nagyképű ember a felszín alatt önbizalomhiánnyal küzd, a csajozógép érzelmi intimitásra vágyik. Az újszülöttben ez a bölcsesség természetes: többnyire még összekeveri a nappalt és az éjszakát, ha elfárad, egyszerre sír és nevet, egy tőről fakad számára a legtöbb dolog, ami csak később válik külön.

Nem érzi a teste határait.

A kisembernek nincs még testtudata, hiszen az aprócska fizikai formában élő lélek hosszú ideig létezett test nélkül. Amint forog, leesik, csetlik-botlik, elvéti a távolságot, a mellbimbó helyet saját ujját kapja be szoptatós pózban, beveri a fejét, feláll az asztal alatt, saját arcát karmolja meg. A külvilág nem tudja, fiú-e vagy lány, legfeljebb ruhájából következet, arcvonásai még nem árulkodóak. Leginkább abban a kezdeti, frissen alászállt állapotban bumfordi éteri lény, amikor még szilárd táplálékkal sem köti magát az anyaghoz.

Ahogy aztán egyre többféle és egyre nagyobb mennyiségű itteni elemet visz szervezetébe, egyre inkább megmerítkezik az anyagban, testtudata is megszilárdul: a csecsemőkorból kilépve, totyogósként már biztonsággal jár-kel, egyre többféle ételt eszik, míg végül egy hosszú élet végén úgy távozik, ahogy érkezett: kopaszon, fogatlanul, képlékeny gerinccel, egyre több időt töltve a másik síkon szenderegve.

A kapu az életnek ezen a két pontján - a kezdetnél és a végnél - nyitva áll az ember számára a Fény felé, a fennmaradó időben pedig az a dolgunk, hogy a feladatainkra fókuszáljunk. Néha azért a fentiekre emlékezve...

(forrás: Barok Eszter - ujegyensuly.hu)

Poltergeist terrorizált egy családot, kamerákat raktak a házba, hogy felvegyék… sikerült!

Egy angol család élete pokollá változott az elmúlt években, miután új házba költöztek. A barátaik először azt hitték, megbolondultak, amikor arról beszéltek nekik, hogy szellemek garázdálkodnak az otthonukban. Az újonnan felszerelt biztonsági kamerák azonban mindent felvettek. A pár hónapja készült elképesztő felvételeket most hozták nyilvánosságra…

Egy teljesen átlagos angol család, Robert, Pauline és Barry nevű fiuk 10 éve költöztek a Kent megyei, Gravesendben található házba. Akkoriban még nem is volt semmi gond. Élték az angolok unalmas hétköznapjait. A furcsaságok, csak négy évvel azután kezdődtek. Először furcsa hangokat, lépteket, neszezést hallottak éjjelente, amelyek a hálószoba köré összpontosultak. Sejtették, hogy jelenségek valami paranormális dologgal lehetnek összefüggésben.

“Nagyon furcsa volt az életünk. A barátok és a szomszédok azt mondták, hogy félnek átjönni, különösen sötétedés után, ha mégis valaki átjött még a WC-re sem mert kimenni…” 
– mesélte Robert.

Tisztán kivehető a füstszerű emberi alak a lépcsőn…

A furcsaságok éveken keresztül folytatódtak, de az utóbbi években annyira eldurvultak, hogy a család barátai végül kezdtek elmaradozni. Néhányan már a kertből homályos, sötét alakot véltek látni az egyik ablakban, odabent pedig ők is hallották a hátborzongató neszeket, látták a maguktól becsapódó ajtókat…

Barry a házaspár fia, aki hegesztő szakmunkás és mellesleg harcművész, azt mondta:
“Háromszor láttam az Árnyékot a házban, de ahogy odafordultam mindig megpróbált elbújni előlem… olyan volt, mint egy megfoghatatlan fekete füstfelhő… Többször megpróbált felébreszteni az éjszakák közepén a neszezésével, ilyenkor mindig furcsa, rettegés vett erőt rajtam…”

Hajnali háromkor egy gumikesztyű lebegett át a konyhán…

A család végül úgy döntött, hogy biztonsági kamerákat szereltetnek fel a ház több pontjára, is, hogy bizonyítsák, nem ment el az eszük…

Végül még ők is megdöbbentek, hogy mennyi hátborzongató dolgot sikerült rögzítenie a kameráknak. Az egyiken a lépcső tetején egy furcsa alak jelent meg. A konyhában az éjszaka közepén átrepült egy gumikesztyű. A székek maguktól mozogtak, sőt egyik nap a reggeli készítése közben vették észre, hogy az egyik bögre a pulton magától arrébb csúszott…

A videókat a közösségi oldalaikon is megosztották, ennek ellenére sokan mégis kételkednek azok valódiságában…

(forrás:http://kisertetvadasz.hu)

Poltergeist Kentben - videó
forrás: Père Noèl